Ezt is megértük…
 |
| Nem lehet elég korán kezdeni |
 |
| Kevesen ugrották meg a hidat |
A 2014-es szezon nyitófutama, mint ahogy azt már írtam, hazai földön,
tökéletesen ismert pályán került megrendezésre. Az edző pályánkon állt rajthoz
közel 180 kerekes, hogy megmérettesse magát.
Az utolsó rajt volt a miénk, 13:45-re volt kiírva, és jó
szokásomhoz képest utolsóként értem a rajt területhez. Meglepődve tapasztaltam,
hogy mégsem a tavalyi eredmények alapján sorolnak be minket, hanem érkezési
sorrendben… Ezt megszívtam. A 3. sorból vártam a rajtot, amit végül
elhalasztottak 15 perccel, mert az előző kategóriákból még voltak a pályán. Időközben
sikerült egy sorral előrébb túrni magamat, így is vakartam a fejemet, hogy mit
csináljak. Tudtam, hogy aki nem elsőnek fordul, az keményen kell hogy
dolgozzon, mert különben esélye sincs.
14:00-kor elindult a mezőny, én próbáltam a bal szélre
helyezkedni, ami ugyan kerülő volt, de legalább üresen állt. Sikerült a
szűkületig a 2. helyre felkapaszkodnom, aztán a füvön még toltam egyet és az
első kanyarba már elsőként estem be. Innen kicsit könnyebb dolgom volt, ugyan a
szelet is én fogtam, de legalább kipipálhattam, hogy a rajt az enyém lett, és
én diktálhatom a tempót. A tervem be is vált, a nyílt szakasz után az első
lejtő, sőt még a visszafordító is az én irányításom alatt lett letudva. Aztán
hátba vágott egy kolléga. Picit bennem volt az ideg, hogy hol fogom tudni
visszavenni a helyemet, de mikor felértünk a síkra, majd befordultunk az első
technikás részre, ott végig a hátsó kerekén voltam. Hátul
nem hallottam senkit, így csak egy irányba kellett figyelnem. Hamarosan túl
voltunk az első km-en, és megérkeztünk a letöréshez.
 |
| Itt még nem volt semmi baj :P |
Håkan az egyszerűbb baloldali lejárót választotta, míg én a
rést észrevéve a jobb oldalon ugrottam le, ami egy kb 70 cm magas ugrás jelentett.
Legalább százszor megugrottam minden baj nélkül, de most nem úgy alakult ahogy
kellett volna.
 |
| Ők is dual-ban nyomták, de nem akadtak össze |
A landolás pillanatában az első kerékből kiszökött a levegő –
tömlő nélkülire váltottam nem rég – és ezzel egy időben kaptam egy kellemes
lökést balról. Nem tudom hogy direkt volt-e, vagy csak a bénasága miatt
támasztékot látott bennem, de a következmény számomra egy hatalmas bukás lett.
Mire felálltam, összeszedtem a kulacsot és magamat, még mindig senki nem ért
utol. Felpattantam és folytattam az utat, de 15 méter múlva úgy felborultam,
mint a büdös bogár. Mivel levegő nélkül semmi tartása nem volt a guminak, így
azonnal kicsúszott, ahogy ráfékeztem a következő szikla előtt. Mire összeszedtem magamat ismét, addigra
viszont már az egész mezőny elhaladt mellettem. Na jó, kis túlzással…
 |
| Így terveztem az első körben is... |
Mivel semmi tempóm nem volt, a kanyarokban mintha jégen
mentem volna, egyenesben is óvatosan, minél kíméletesebben kellett haladnom,
hogy ne törjem össze magam még jobban. Elég aggasztóan ütött az első kerék,
próbáltam kunyerálni egyet, de aztán mire a technikai zónába értem, nem
segített senki, így gyorsan rádugtam egy pumpát és láss csodát, a tej megtette
a hatását, és a nyomás bent maradt… Eddigre a 20. pozícióig zuhantam vissza, a
23 indulóból.
 |
| Sziklakert az első körben, mindenkitől lemaradva |
Csak az lebegett a szemem előtt, hogy hazai pályán nem járathatom
le magam, így hiper űrsebességre kapcsoltam és a kicsi Crescent jól vette az
akadályokat. 3 köröm volt hátra, és éreztem hogy nagyon le vagyok maradva, nem
volt min gondolkodni. Félre tettem a fájdalmat, és félre tettem a gondolatokat,
az ésszerű gondolatokat és mindent. Mondhatnám hogy leszállt a lila köd, és
semmi nem érdekelt, csak a bosszú és a bizonyítási vágy…
 |
| Kapaszkodás magas iskolája |
 |
| Ne hátra nézz, a jövőd elöl van... |
 |
| ... még eggyel előrébb ;) |
Hasznát vettem annak a rengeteg körnek, amit megtettem ezen
a pályán, és nagyon jó volt, hogy ismerem, mint a tenyeremet. Szépen lassan
elkezdtem felszívni magamat. Vérszagot szimatoltam… Mint kiderült kicsit
később, a saját vérem volt, de legalább beindult a gépezet. Olyan helyeken
sikerült előznöm, ahol a pályaismeret és az erő együttes jelenlétére volt
szükségem. Mindenki hülyének nézett, de ahol nem akartak előzékenyek lenni, ott
betettem a kereket és nem volt választás, el kellett hogy engedjenek. Semmi
gond, ügyesen megoldottam, a pálya teljes hosszában a nevemet kiabálták, nagyon
jó dopping volt.
 |
| A hajsza folytatódik |
A Nutrixion XX Force, igazi agydurrantó (by Eszti) volt,
mintha madzagon húztak volna, úgy törtem előre, megingás nélkül. A
sziklakertben mindig sikerült előnyt szereznem, nagyon élveztem a versenyzést
és nem éreztem magamat fáradtnak.
 |
| Sziklakert tempósan |
Nem a legmegerőltetőbb pálya, szint tekintetében legalábbis,
körönként csak 62-63 métert kellett leküzdeni, de alattomos, lassú technikás
részek és gyors, sodrós kanyarok váltogatják egymást. Tökéletes volt a talaj,
nagyon jól íven lehetett tartani nagy tempónál is. Imádtam. A harmadik körben
picit beragadtam pár helyen, így lassabb voltam, mint akartam, de
bebizonyítottam, hogy nincs olyan hely, ahol ne férne el még egy biciklis.
Ennyire agresszíven még sosem versenyeztem. Köridők tekintetében az elit
kategória idejét teljesítettem, 20,5 km/órás átlagot produkálva.
 |
| Elsőre egyszerűnek tűnik, aztán ha nem gondolkozol, akkor tényleg egyszerű :D |
Utolsó kört
megkezdve megláttam magam előtt egy bazi nagy, kék pólós embert, de még elég
messze volt. Szinte kanyarról-kanyarra láttam hogy közeledik. Folyamatosan
csökkent a távolság, a kör felénél sikerült hátba vernem, egy nem éppen baráti
kiáltással… Aztán felszólítottam hogy kövessen. Mivel már elég nehezen mozgott,
tudtam, hogy ha követni próbál, akkor finoman szólva meg fog dögleni. Mire
leértem a focipályához, már nem volt veszélyes közelségben. Tudtam hogy az utolsó
km-t még megnyomom, akkor részben boldog lehetek, legalább amiatt, hogy aki az
egész versenyemet elrontotta, az mögöttem van. Kiállva tekertem az utolsó,
sziklakert előtti dombot, aztán már a közönség hajrázása betolt a célba. Nem,
itt most nem a híres rock mozgásra gondolok…
 |
| Utolsó kör hajnalán |
Nem tudtam semmit az eredményemről, csak azt,
hogy a 12:31-es kör, amit mutatott az óra, az nagyon jó.
 |
| Visszatekintés a rajthoz... Onnan hátulról hogyan lépjek meg? |
Egy rövid levezetés után viszont teljesen összerogytam.
Mikor leszálltam a bicikliről, alig tudtam ráállni a jobb lábamra. Jobb oldalon
nem sok glazúr maradt rajtam, alkarom, csípőm, combom, térdem, alsó lábszáram…
Majd észrevettem, hogy a sisakon egy 2,5-3 centi mély horpadás van. Mindenki
viseljen sisakot biciklizés közben!
 |
| Ja, onnan indultam. A piros nyíl alatt vagyok. |
Hamarosan kiderült, hogy elég jót hajráztam, ugyanis 31 mp-el
a győztes mögött, a 2. helyen értem célba. A 19. helyen célba érőnek – aki még
a technikai szünetet megelőzően előttem volt - több mint 7 percet adtam.
Érdekes verseny volt, abban az esetben ha ez nem történik, akkor lehet hogy nem
hajtok ennyire, de az is lehet hogy ugyanez a tempó megmarad, és agyonverem a
mezőnyt. Annak tudatában, hogy vasárnap is verseny vár rám, biztosan nem toltam
volna végig 188-189-es átlagpulzuson, 194-es max pulzussal. 40-es max tempó és 20,4
km/órás átlag a pumpálást követően.
 |
| Itt még nem sejtették mi vár rájuk a 2. fordulóban |
Elégedett voltam a végére. Élveztem. Az első verseny jól
sikerült.
 |
| Pulzus görbe, illetve egyenes :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése